Az első hét

Nos igen.. Az óvatosság hete. Hát kemény volt, azt kell mondjam. Az első éjszaka egy rémálom volt, az ülve alvás számomra egyszerűen nem megy. 

Hiába aludtam az előző két éjszaka 3-4 órákat, valahogy akkor sem tudtam aludni. Persze közrejátszott az is, hogy a fájdalomcsillapítók ellenére egész komoly fájdalmat éltem át egész éjszaka. 20 perceket aludtam, aztán órákat fent voltam, és ez így ment a következő nagyjából 24 órában. Akinek volt már ilyen élménye, az tudja, elég kikészítő tud lenni. 

Másnap este a dolgot már nem bíztam a véletlenre, és bevettem egy altatót, ami persze sokat segített. A fájdalmak is enyhültek, így könnyebb volt a dolgom. A 3. nap viszont jött az újabb démon, az ödéma. Feldagadt az egész fejem, majd a homlokom, majd a szemem körül és az arcom is, mind-mind szép kis véraláfutásokat hagyva maguk után. Nagyjából úgy néztem ki az 5. nap, mint akit összevertek, de legalább már nem kellett ülve aludnom. :)

Hajbeültetés utáni egy hetes kontrollképek

Szépen lassan lineárisan javult a helyzet, és a 7. éjszakám már egészen jól telt, és a 8. napon, sapkával a fejemen már ki is mertem mozdulni, persze nem mentem messzire, csak a sarki boltba. Egy hét elteltével mind a donorterületen, mint a beültetés helyén erősen látszódtak a pörkök és sebek, szóval nagyjából olyan volt a helyzet, amilyenre számítottam. De szerencsére végre lezuhanyozhattam a fejem, ami egyfajta megváltás volt így 7-8 nap után.