Nos igen.. Az óvatosság hete. Hát kemény volt, azt kell mondjam. Az első éjszaka egy rémálom volt, az ülve alvás számomra egyszerűen nem megy.
Hiába aludtam az előző két éjszaka 3-4 órákat, valahogy akkor sem tudtam aludni. Persze közrejátszott az is, hogy a fájdalomcsillapítók ellenére egész komoly fájdalmat éltem át egész éjszaka. 20 perceket aludtam, aztán órákat fent voltam, és ez így ment a következő nagyjából 24 órában. Akinek volt már ilyen élménye, az tudja, elég kikészítő tud lenni.
Másnap este a dolgot már nem bíztam a véletlenre, és bevettem egy altatót, ami persze sokat segített. A fájdalmak is enyhültek, így könnyebb volt a dolgom. A 3. nap viszont jött az újabb démon, az ödéma. Feldagadt az egész fejem, majd a homlokom, majd a szemem körül és az arcom is, mind-mind szép kis véraláfutásokat hagyva maguk után. Nagyjából úgy néztem ki az 5. nap, mint akit összevertek, de legalább már nem kellett ülve aludnom. :)
 |
| Hajbeültetés utáni egy hetes kontrollképek |
Szépen lassan lineárisan javult a helyzet, és a 7. éjszakám már egészen jól telt, és a 8. napon, sapkával a fejemen már ki is mertem mozdulni, persze nem mentem messzire, csak a sarki boltba. Egy hét elteltével mind a donorterületen, mint a beültetés helyén erősen látszódtak a pörkök és sebek, szóval nagyjából olyan volt a helyzet, amilyenre számítottam. De szerencsére végre lezuhanyozhattam a fejem, ami egyfajta megváltás volt így 7-8 nap után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése